Szeretem az egyszerű dolgokat. Minden annyira legyen bonyolult, amennyire feltétlenül szükséges, amennyi még tényleges hozzáadott értéket jelent.
Ez az óhajom nem teljesül az ún. napszaknak megfelelő köszönés intézménye esetében. A jó napot kívánok elbeszélésnek is elmenne, annyira benne van minden, nem célszerűsödött önálló szóvá, valahogy megmaradt az eredeti teljes szöveg, ami nem csak utal a tartalomra, hanem maradéktalanul leírja azt. Így aztán hosszú. Egy fokkal jobb a jó estét forma.
De sajnos nem a hossz az egyetlen probléma. Felmerül a kérdés, hogy egyáltalán miért fontos az – ha csak köszönésről van szó –, hogy milyen napszak van. A gesztus célja szempontjából érdektelen körülmény.
A probléma-együttes a jó reggelt kívánok esetében éri el destruktív potenciáljának elméleti maximumát, amikor a hossz és a feleslegesség kiegészül azzal, hogy egy olyan problémára irányítja a figyelmet, aminek a felelősét eleve nagy erőkkel keresik szerte a fejlett világban. Tudniillik, hogy reggel van.
egypercesek 
no comment
KedvelésKedvelés