Egy általános iskola évzárójának hangjai szüremlettek ki az utcára. A morajlás fel sem tűnt először: az nem számít különleges eseménynek egy iskolaudvaron. Aztán egy tanárnő (szerintem kémia szakos) hangja azt mondta, eleve emelt hangon, a mikrofonba, hogy „Osztály vigyázz!”
Csak most tudatosult bennem igazán, hogy ez milyen kellemetlen poroszos „gesztus”. Ha pl. e helyett azt mondanák, hogy „Kedves gyerekek!”, aztán a gyerekek számára is releváns közlések következnének, akkor már felmerülhetne a gyanú, hogy az iskola nem egy előre letöltendő büntetés, hanem egyszerre értelmes és érdekes dolgok színtere.
egypercesek 
Na, a kémia tanároddal meg mi bajod lehetett?
rád durrantotta a H2 + O elegyes kémcsövet.
amikor ezek a rítusok kialakulhattak,az iskola a kispolgár előállítására szakosodott:
a paraszt nem járatta iskolába gyerekét, vagy később a gazdagabbja épp csak hogy írást-olvasást elsajátítsa, az arisztokraták, tehetősek pedig házitanítót alkalmaztak. a kispolgárt pedig ajánlatos megtörni, meg is teszik, máig.
egy tanult kispolgár
KedvelésKedvelés
Szerintem is ez a cél. Csak időszerű lenne elgondolkodni rajta, hogy jó cél-e. Nekem az jutott eszembe, hogy akár ismereteket, sőt tudásvágyat is adhatnának.
KedvelésKedvelés