Tegnap észrevettem, hogy annak ellenére, hogy nemrég cserélték a km órám madzagját a bringán, megint nem mér rendesen. Ez a második cateye termékem, ami tönkremegy – másodszor. Keservesen csalódtam a japánokban.
Miközben a jelenséget figyeltem a Duna-parton, B említette, hogy velem szemben is közlekednek kerékpárosok. Az ütközés elkerülhetetlen volt. A srác jól tűrte a csapást, csak két kérdést fogalmazott meg. Az egyik az volt, hogy rendben vagyok-e. (Ezt persze én is megkérdeztem tőle). A másik az, hogy vajon nem láttam? Hát nem, úgyhogy magamra vállaltam a hunyó szerepét: igazán nem túlzó elvárás, hogy egy biciklista rendeltetésszerűen használja a vezető érzékszervét.
Mindeközben B olyan élénk figyelmet fordított a balesetre, hogy minden további segítség, vagy külső hatás nélkül, önállóan bukott egyet – a jól ismert első fék túlhúzásos módszer alkalmazásával.
egypercesek 
korán ítélsz – Hallgatag Bill is legalább három hibát kivárt, míg ítélt.
inkább négy keréken járok, mint kettőn, de vannak tapasztalataim a kerekesekkel.
tegnap a nyugati térre lomhán kanyarodtam a lámpa alól, amikor elém suhant egy kerekes, valahogy átlósan átvágva magát több éppen zöld folyam útján – ráadásul erősen koncentrált a szemben haladó – tehát éppen neki még távolabbi pozícióból induló – autókra. Közhelyesen ismerten felgyorsult környezeteünkben elég egy nagyan nagyon apró hiba a helyrehozhatatlan előállásához.
LE KELLENE LASSULNUNK
/lehet, neked is/
KedvelésKedvelés