Vau

Ma tudomást szereztem róla, hogy egy ismerős kutya szeptemberben alapfokú „A” nyelvvizsgát készül letenni a Rigó utcában – igaz, a felkészülés eddigi szakaszát javarészt elsumákolta. Az egyik szemem sír, a másik nevet, mert egyrészt örülök, hogy Köki ilyen kihívó célokat tűz maga elé, másrészt elszomorít, hogy Döme már 11 éves, de a beszédben csak addig jutottunk, hogy a magánhangzók nagy részét (u, ú, ü, ű, o, ó, a, á, i, í), a mássalhangzók közül viszont csak némelyiket tudja kiejteni (m, v, néma h). Időnként a mama szót szokta említeni, de sajnos azt is inadekvát helyzetekben. Talán nem a legbölcsebb pedagógiai módszer, de csak azt tudtam kitalálni, hogy egyszerűen figyelmen kívül hagyom, ha hozza a sakktáblát, hogy játsszunk.