Békésszentandrás

Jó pár éve a Körös egy holtágánál töltöttem pár nyári napot. A hosszúkás, a vízpart felé enyhén lejtő, füves telken igazi lakóépület nem volt, csak egy-két sátor, illetve egy kamraszerűség, ami konyhaként szolgált. A folyóban annyi hínár volt, amennyi fizikailag belefért, de ez egyáltalán nem csökkentette az élvezeti értékét, mert alapvetően amúgy sem úszásra használtuk, hanem gumilabdára ültünk, és azzal pont annyira süllyedtünk le, hogy a fejünk kilátsszon, de a testünk a tűző naphoz képest kellemes hűvösben legyen. Szóval meditálással, grillezéssel, és bográcsozással múlattuk az időt.

Estére megérkeztek a szúnyogok. Elképesztő számban jelentek meg, és olyanoknak sem adtak felmentést, akik addigi életük során szúnyog rezisztensként tartották számon magukat. (Én nem gondoltam soha ilyesmit magamról). Elkeseredett küzdelem kezdődött a rovarok és a humanoidok között: mi csapkodással, füsttel és szúnyogriasztóval harcoltunk, ők meg a létszám trükköt vetették be, illetve állhatatosságban is komoly teljesítményt tettek le az asztalra.

Éjszaka nekem a konyha padlója jutott egy polifoammal, meg a hálózsákommal. Az ajtó csukható volt, és ezt a tulajdonságát ki is használtam. Az egyik falon volt egy kis ventilátor, ami kifelé hajtotta a levegőt. Talán nem meséltem el a házigazdáimnak, hogy gyerekkorom második felét egy olyan utcában lévő lakásban töltöttem, ahol az egyébként is nagy forgalom tortáján a két becsatlakozó út jelentette a habot, az ablak alatti, illetve a szemközti oldalon elhelyezett buszmegálló pedig azon a kis meggyecskét. Így aztán alig hogy elpilledtem, a kedvemért kikapcsolták a zajosnak ítélt kis propellert, ami azt eredményezte, hogy a szúnyogoknak minimális nehézségbe sem ütközött, hogy éjjel csoportosan rajtam üssenek.

Az elkövetkezendő napokban, többek között a Csillaghegyi strandon, ízelítőt kaptam abból, hogy milyen lehet egy egzotikus bőrbetegség kényszerű tulajdonosának lenni: a két lábfejemen összeszámolt 140, kis alapterületű, de éles határokkal szegélyezett, mélyvörös szúnyogcsípést látva, az ÁNTSZ nyugalmazott beutaltjai torok száradással és szapora légzéssel reagáltak.