Most már megfigyelés alatt fogom tartani a Szabadság-hidat, annyi kis érdekességet tapasztalok arrafelé. A napokban láttam ott egy, a derekánál szinte derékszögben meggörnyedt, kendős, kolduló öregasszonyt, a helyrehozhatatlan reménytelenséget tökéletesen kifejező testbeszéddel és bokáig érő, mélybarna, de tiszta kabáttal. Úgy látom, főleg turistáktól kap alamizsnát. Annyira hiteles a játéka, hogy hiába látszik tisztán a kezén, hogy nincs még harmincöt éves, még fel is pillanthat az egyébként kortalan, de szintén alapvetően fiatal arcával: az adakozók agya figyelmen kívül hagyja a korábban tapasztaltakkal össze nem egyeztethető információt.
Julio Cortazár egyik elbeszélésében szerepel egy fiatal nő, valahol Argentinában, aki időnként átérzi egy távoli ország fővárosában élő koldusasszony aktuális fájdalmát – ez a távoli főváros Budapest volt.
Az elbeszélés végén a fiatal argentin lány és az öregasszony egy hídon ölelésben összeolvad – megfejtettem akkoriban, mikor olvastam, hogy ez a Szabadság híd.
érdekes.
beteljesülhetett a történet.
KedvelésKedvelés