Az alábbi egy 2004-ben, valóban lefolytatott telefonbeszélgetés nem szószerinti szövege.
– Tessék, Kotzler.
– Jó napot kívánok, az interneten olvastam a hirdetését a parkettázással kapcsolatban. Erről szeretnék részletesebben érdeklődni.
– Kérem. Ha pesti, holnap délután ki tudok menni magához.
– Rendben. Akkor ötkor találkozzunk a Veréb utca 9/a előtt. Lent leszek; a kapucsengő nem működik.
– Megbeszéltük. A kiszállás 3500 Ft lesz.
– Tessék?
– 3500 Ft lesz a kiszállás.
– De hát egyelőre csak arról lenne szó, hogy megnézze, hogy konkrétan mit lehet kezdeni a parkettával, illetve hogy mennyiért vállalná a rendbetételét. Vagy Ön pénzt kér azért, hogy kijöjjön, és árajánlatot adjon?
– Igen. Nézze uram! Számtalanszor belefutottam már olyanba, hogy kéne az ügyfélnek valami, felhív, kibumlizok a csúcsforgalomban, mondok egy árat, aztán kiderül, hogy boldog-boldogtalan ingyen járkál ki, aztán még olcsóbban el is vállalja!