A levegőtlen tárgyalóban körös-körül kosztümös nők, és öltönyös férfiak ültek. Túlestek már egy rövid bemutatkozó körön: mindkét oldal résztevői elárulták a nevüket és szakterületüket. A megbeszélést megelőzően egyeztetettek szerint András azonnal a közepébe vágott.
– Hölgyeim és Uraim! Az elkövetkezendő, hozzávetőlegesen másfél-két órában sorra fogjuk venni a nagy- és kiskereskedelmi üzletág jutalékos rendszereit, illetve ezek rokon-területeit, úgy is, mint az ösztönző rendszert, a vezetői prémium rendszert, a dolgozói célprémium rendszert, valamint az ezekkel össze nem tévesztendő, de részleges átfedésben működő, rövid-, közép- és hosszútávú érdekeltségi rendszereket – különös hangsúlyt fektetve a felsoroltak között kimutatható stratégiai, konceptuális és metodikai eltérésekre, ugyanakkor nem szem elől tévesztve az elkülönült üzletágak és az egyes hierarchikus szintek cél elérési stratégiáinak és lehetőségeinek sajátosságait.
A fiatal tolmácsnő rezignált arckifejezést öltött fel, majd halkan megköszörülte a torkát, és sóhajtott egyet. Tétován az ásványvizes poharáért nyúlt, de épp csak megérintette és visszahúzta a kezét. A gyanúsan hosszúra nyúlt csend mindenki tekintetét rá szegezte. Ekkor hirtelen felállt, térdhajlatával hátralökve a fémvázas széket, és retiküljét felkapva, a kitörő sírást egészen az ajtóig visszafojtva, kirohant a teremből.
A hallgatóság felszaladt szemöldökökkel és elkerekedett szemekkel reagált a történtekre. András ezzel egy időben megcsóválta fejét. Ezt a mozdulat-kombinációt úgy hajtotta végre, hogy fejét jobbra fordította, majd onnan csak az eredeti, középállásig vissza. Közben behunyta a szemét, és száját alig észrevehetően elhúzta. Majd mielőtt bárkiből bármilyen hang jött volna ki, nyugodtan megszólalt.
– Ladies and Gentlemen, please allow me to continue my presentation in English.
egypercesek 