Miután egy munkaügyből kifolyólag Londonból láttam a repteret, meg a metró aluljárót, majd az este Ipswichbe menő vonat ablakában tükröződni saját magamat, nem számítottam semmi kellemesre. Egyetlen eseménynek köszönhető, hogy nem lett igazam: másnap este elmentünk egy kínai étterembe.
Tizenketten, (angolok, újzélandiak, finnek, norvégok, magyarok) ültünk körül egy asztalt, és sorra került minden fárasztó ostobaság, ami ilyenkor szokásos. Ebből annyira vontam ki magam, hogy csak a kifejezetten hozzám címzett, konkrét kérdésekre voltam hajlandó válaszolni. Az egyetlen üdítő színfolt a beszélgetésben az volt, ahogy az angolok finom, igényes humorral versenyt gúnyolták saját politikusaikat.
Kínai sört rendeltem. Hasonlított a nálunk megszokottra, de nem volt olyan habos, az ízébe pedig mintha citrom keveredett volna. Kellemes, frissítő ital volt. Mind az öt. Tizenkettőnknek kihoztak összesen három tál, különböző, pálcikákra fűzött húsokból álló kombinációt, de csak olyan kóstoló mennyiségben. Csipegettem belőle, de egyáltalán nem sikerült jóllaknom. Amint végeztünk, szerencsére kihoztak még egy ilyen tripla kört, kicsit más jellegű húsokkal, illetve már rizs és tészta is volt. Külön szeretném megemlíteni a kacsacombot, amit olyan omlósra készítettek, hogy a csontról leroskadt a hús, ahogy a tál döccent az asztalon. Ezalatt a felvonás alatt már sikerült jóllaknom, ezért a további három fogáskavalkád már készületlenül ért, de kénytelen voltam mindent végigenni.
Közben iszogattam a söreimet. Az asztaltól három-négy méterre három pincér állt – egyenletesen elosztva. Amikor az első korsót üresen tettem vissza az asztalra, felnéztem, hogy el ne mulasszam a pillanatot, amikor kérni tudom a következőt. Ahogy felpillantottam, a velem szemben lévő pincér kérdő tekintetével találkoztam. Csak bólintanom kellett, hogy igen, kérem a következőt. A többi korsónál ugyanilyen flottul ment minden.
A tálak és a tányérok közötti nyúlkálások miatt riasztó disznóól jött össze az abroszon – kis megnyugvásomra nem csak előttem. Kiderült, hogy ez üzemszerű, mert kínos söprögetés helyett két-három fogásonként egyszerűen lerántották a felül lévő abroszt, és nekiláthattunk a makulátlannak. A végén forró, citromos oldószerrel átitatott damaszt kéztörlőket kaptunk, amivel maradéktalanul el lehetett tüntetni minden zsírt a kezünkről.
egypercesek 