A Hollán Ernő utcai zebrára – gyalogos pirosnál – egy élő victimológiai példa ütemérzékével lépett le egy hajlott hátú, sokszoknyás anyóka. Az éppen a hídhoz lendületet vevő Dacia sofőrje teli talppal állt a fékbe, még a hátát is az ülésnek feszítette. Az autó csikorgott, ágaskodó hátulja vadul csapkodott jobbra-balra. Nyolc centivel az eseményeket riadtan, de mozdulatlanul figyelő néni mellett sikerült megállni. A kormánynál ülő úr pár tizedmásodperc alatt tekerte le az ablakot, és az emberi szervezet számára elviselhető adrenalin adag háromszorosával a vérében, eltorzult arccal ordította a néni arcába:
– MUTEEEERR!!!!!!
egypercesek 