Az egyik budapesti fürdő törzsközönségének egy részét olyan figurák teszik ki, akiknek korai hasonmásai ihlették – amúgy politikailag inkorrekt módon – nagyjából száz éve azt a hipotézist, hogy a bűnözők már arcról felismerhetők. A típus szokásos képviselője 118 kg, 136-os a mellbősége, 46-os a karja, kopasz fejét izmos testével összekötő bikanyakát pedig kb. középső ujj vastagságú aranylánc tartja edzésben. Szívüket különös melegséggel tölti el, ha azonos típusú láncot vehetnek fel, mint elvtársaik. Egyikük egyszer a fülem hallatára éppen részben helyesen vont le egy következtetést a rá erősen hasonlító barátjának, amikor egy történetet adott elő egy alacsony szinten megoldott konfliktusról, ahol a későbbi áldozatok „Biztos tudták, hogy együtt vagyunk. Biztos a lánc miatt, tudod”.
Ezt a jelenséget már figyelem egy ideje, de múltkor láttam először, hogy a szubkultúra képviselői már a hatvan körüli urak között is előfordulnak. A különbség egy sörhasban és ősz tincsekben merül ki. A nyakláncok, a tréfás történetek, a negyvenhatos karok és a huncut mosolyok ugyanazok.
egypercesek 