B kimagaslóan tehetséges birkózó növendék volt, de problémás gyerek mivoltának egyik epizódjaként összeveszett az edzőjével. Mivel a küzdősportot nélkülözni nem tudta, illetve továbbra is szeretett volna sikerélményeket felhalmozni – amire pl. olvasás közben nem volt reális esélye –, elment cselgáncsozni. Az első pár edzése közül elkísértük valamelyikre; talán a másodikra.
A foglalkozás súlyzós bemelegítéssel kezdődött, ahol ő szabad kezet kapott. Amit a felnőttek mondjuk 12-16 kg-os, kézreálló kézisúlyzóval szoktak csinálni (pl. az ún. tárogatást), azt B 20 kg-os tárcsákkal végezte el, de általában is elmondható volt róla, hogy 13 évesen fizikai ereje jelentősen felülmúlta egy átlagos felnőttét.
Az edzés lényegi részében dobásokat, feszítéseket, illetve számos egyéb, embertársaink érdemi bántalmazása során elengedhetetlenül szükséges fogást gyakoroltak. A feladatok döntő többsége páros feladat volt – szabadon választott társsal. A párválasztás a következőképpen zajlott. Az összeszokott párok pár pillantással egymásra találtak, gyorsan egymás mellé álltak jelezve, hogy nekik már van partnerük. Jópáran forgolódtak egy kicsit, rövidebb-hosszabb keresgélés után odaszaladtak egymáshoz, esetleg kisebb-nagyobb kompromisszumokat kötöttek, és így találtak párt maguknak. A nagy zsivaj viszonylag hirtelen elcsendesedett, már csak két szereplő volt pár nélkül. Egy kétségbeesett, először esdeklő tekintettel ide-oda rohangáló, majd tétován egy helyben megálló, madárcsontú kisfiú, és a közben végig karbatett kézzel, nyugodtan álló, a srácra mosolygó B. (Ha a kígyó tudna mosolyogni az egérre, az valami hasonló lenne). Amikor a fiúnak már nem volt más választása, mint elhinni, hogy a nála négyszer sűrűbb, az eggyel korábbi edzésen megismert, rettegett ítéletvégrehajtóval kényszerült össze, eltörött a mécses.
Nem lenne elegáns leírnom, illetve meglepetést sem okozna, hogy mi történik olyankor, ha egy összehasonlíthatatlanul nehezebb és erősebb gyerek akarja eldobni, leszorítani, kifeszíteni a kisebb és ügyetlenebb másikat, illetve fordítva. Bencének igazi pihentető jutalomjáték volt, és nagyon jól szórakozott, áldozata pedig emeltszintű, intenzív kisemberképzőként élhette meg a történteket.
Bencét többször példaként állították az edzés során a többiek elé, olyan tökéletesen hajtotta végre a feladatokat, olyan harmonikus volt a mozgása; egyszóval olyan tehetséges volt. A páros gyakorlatok után, cselgáncs karrierje második edzésének második felében megkapta a barna övet. Remélem, a kissrác legalább egy Túrórudit kapott… Legalább az anyjától…
egypercesek 