Miattam

A szomszéd utcába utolsóként begurulva láttam, hogy a busz éppen indexel a megállóból, és már tolja is kifelé az orrát. Intettem neki, hogy menjen: nyugodtabban keresgélhetem a parkolóhelyet, ha nem lopakodik mögöttem egy kilenc tonnás karosszéria. Mire felismerte a lehetőséget és kikanalazta magát, eltelt annyi idő, hogy közben meg is kellett állnom. Egyszercsak egy kisnyugdíjas koppant a már álló autó bal hátuljánál, majd már a jobb oldalról nézett be rosszallón, és ha jól értelmeztem a gesztusait, azt állította, hogy miattam nem érte el a buszt – és nem azért mert az már elindult, mikor ő még csak az utca másik oldalán volt.

Miattam” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. AKKORA utálattal tudod ezt leírni: kisnyugdíjas.
    miért? miért?
    semlegesen:
    egy öregúr;
    egy idős úr;
    egy koros férfi;
    egy aggastyán;
    kedveskedőn:
    egy bácsi;
    rosszallóan:
    egy vénember;

    Kedvelés

  2. Szerintem nincs ebben semmi utálat. Pusztán arról van szó, hogy egyszerre határozza meg a korát, öltözékét, és nem utolsósorban a környezetéhez való viszonyát. Ti. sajnálatos módon sokak, akik kevés pénzből kénytelenek élni nyugdíjas korukban, úgy vélekednek, hogy egy fiatal csak örökölhette, összelophatta a vagyonát, és ezért irigykedve, mindenért őket okolva tekintenek a világra.

    Kedvelés

  3. hm. félreértelmezném ezt a “nagyot koppant a szamárra” képet?
    lehet, azért vagyok érzékeny e jelzőre, mert nem találom itt fontosnak, pontosnak.
    lehet, mert érint.
    f. tudja

    Kedvelés

  4. A kisnyugdíjassal “csak” egy pontosabban nem körvonalazott karaktert akartam érzékeltetni. Az egész jelenet leírásával pedig azt, hogy az ember általában milyen hálásan fogadja az alternatív magyarázatokat arra, hogy miért nem sikerült neki valami. Ez esetben pl. a téridő-ugrás – miattam.

    Kedvelés

Hozzászólás