Nehéz a dán nyelv?

Hosszú sor állt minden pénztárnál, pedig az összes működött. A lány pár méterrel odébb sétált, hogy az unottan várakozó vásárlók áldozatának szánt papucsokat szemügyre vegye és kiválassza a megfelelő színűt. A naracsszínűt vette először a kezébe, aztán a feketét. Majd még egy feketét. De talán azt gondolva, hogy két fekete mégiscsak túlzás, elbizonytalanodott és újra a narancsszínű felé nyúlt.

Ekkor eszébe jutott, hogy a barátja még mindig a sorban áll; majd vele véleményezteti a papucsokat. Meglengette őket a srác irányába, de ő ezt nem láthatta, mert háttal állt. A lány egy kicsit várt, hátha a fiú megérzi valahogy, hogy szükség van rá, de az most sem vette a lapot. A csaj, látva hogy sem a vizuális, sem a telepatikus megközelítés nem vezet eredményre, füttyenteni akart a párjának. De már ahogy a száját tartotta, abból látszott, hogy nem tud fütyülni. Nem tudja, hogyan kell. Azért tett egy próbát. Nem sikerült.

Elsőre azt gondolná az ember, hogy hülyeség megpróbálni füttyel jelezni, ha nem tudunk fütyülni, de ez nem feltétlenül van így. Egyrészt amíg nem próbálta, honnan tudhatná, hogy nem tud fütyülni? Másrészt miért ne próbálhatnánk ki valami újat egy éles, de alapvetően veszélytelen helyzetben? Lehet csak úgy is gyakorolni, de ez sem rosszabb alkalom a többinél.

Még nem döntöttem el, hogy hirtelen, szinte magamat is meglepve, vagy megfontolt ráhangolódás után, de holnap megpróbálok megszólalni dánul.