– Halló!
– Én vagyok az. Figyelj csak, arra kérlek, hogy a kuktában főzz meg pár krumplit hajában. Miközben fő, egy tejfölt keverj be vegetával, meg őrölt köménnyel. De ne sokat tegyél bele! A színén ne látsszon, csak halványan lehessen érezni. Aztán tegyél hozzá majonézt…
– Őrölt római köményt ne tegyek bele?
– Megint nem hallgatsz végig! Pont most mondtam volna. Te csak arra figyelj, amit mondok. Írod egyáltalán? Na. Tehát a majonéz után tegyél még bele őrölt római köményt, de abból már tényleg nagyon keveset. Még kevesebbet, mint a másikból. Aztán főzz meg két tojást, kockázz föl valamennyit abból a sós, füstölt, félkemény sajtból, meg vágj csíkokra egy fél fej hagymát. Ha kész a krumpli, hámozd meg, vagdosd fel, és egyesével dobáld bele a tejfölbe, meg a felvágott tojást is, meg a sajtot és a hagymát. Már közben is dolgozd el, de utána még egyszer jól forgasd össze, aztán fedd le és tedd be a hűtőbe. Holnap dél körülre már tökéletesen összeérik.
– De ugye ma azért hazajössz?
– … Hogy… hogy jön ez most ide?
– Hazajössz, vagy nem?!
– Ööö… Hát… Úgy néz ki… Illetve úgy nézett ki, hogy… de… Halló. Itt vagy még? Halló!
egypercesek 