Oxigén

Egyik visszatérő gyerekkori álmom volt, hogy mélyen a víz alatt bóklásztam. Tengernek, vagy óceánnak kellett lennie, mert sem oldalra, sem lefelé nem láttam mást, mint végtelen kékséget. Kedves figyelmesség volt az álom vetítőjétől, hogy maszkra, vagy úszószemüvegre sem volt szükségem, mert anélkül is borotvaélesen láttam. Súlytalanul lebegtem, nem kellett taposnom, vagy egyenlítenem. Elégedetten lazítottam irigylésre méltó helyzetemben, míg eszembe nem jutott, hogy a víz alatti oxigénfelvételre alapvetően alkalmatlan vagyok. Nincs kopoltyúm, és semmilyen technikai berendezéssel sem készültem.

Ahogy ezt végiggondoltam, egyre jobban esett volna egy szippantás levegő. Elkezdtem lassú mozdulatokkal – hogy ne fogyasszak túl sokat a hasznos gázból – felfelé hajtani magam. Már viszonylag sokat haladtam, de még mindig nem értem fel. Felnéztem, és kénytelen voltam azt látni, hogy még bő tíz méter van fölöttem. Még egy nagyobbat löktem magamon felfelé, pedig tudtam, hogy biztos, hogy nem jutok már fel. (Most megint külön jólesett, hogy a riadalmamban tágra nyitott szemeimet egyáltalán nem irritálta a víz).

Ma káromkodnék egyet, aztán minden méltóságomat elveszítve, keservesen megdöglenék, de akkor úgy gondoltam, hogy még valamit kipróbálok. Az jutott eszembe, hogy megkísérlek levegőt venni a víz alatt. Először is nyugalmat erőltettem magamra, aztán csücsörítettem, és nagyon lassan elkezdtem belélegezni. Legnagyobb csodálkozásomra sikerült annyi oxigénhez jutnom, hogy épp megelőztem a fulladást. Láttam, hogy a dolog úgy-ahogy működik, ezért továbbra is fokozott óvatossággal, lassan vettem egy nem túl mély, de nem is felszínes lélegzetet. Ez is simán ment. Felbátorodtam, és elkezdtem rendesen lélegezni.

Ezután már eszembe sem jutott, hogy felfelé igyekezzek, hanem elégedett mosollyal néztem körbe, és – belülről legalábbis úgy láttam – egy delfin eleganciájával kezdtem el öncélúan úszkálni, mivel célpontnak tekinthető tereptárgyak továbbra sem jelentek meg a környékemen. A dolog ilyetén, bíztató alakulása után azonban, mielőtt még a víz alatti jövőt tervezgetni kezdhettem volna, vagy legalább a vacsora kérdése felmerülhetett volna, menetrendszerűen felébredtem.