Hát ez az, öregem

Az étteremben két öltönyös úr jelent meg. Az egyik széles, szinte túlzó gesztussal a kávéautomaták elé tessékelte a másikat. Három gép volt ott. Két fekete és egy ezüstszínű. Az egyik fekete és az ezüstszínű őrölt kávét adott, a másik fekete pedig instantot. A pulton voltak háromdecis üvegpoharak, valamivel kisebb műanyagok, és klasszikus kávéscsészék. – Parancsolj – szólt a kísérő, és kicsit hátrébb állt. A másik, szemével méregetni kezdte a három automatát, majd tétován a poharas pulthoz lépett. A kezébe vett egy csészét, aztán a jobb oldali, fekete géphez közelebb hajolt, és olvasni kezdte, hogy rövid kávé, rövid kávé tejjel, hosszú kávé, capuccino, krémkakaó… Letette a csészét, és egy üvegpohárért nyúlt, de aztán mégis inkább visszalépett a másik két automatához. Azokat is kiolvasta, majd egy sóhajtással hátrébb lépett, és megvakargatta az állát. Hiretelen összerezzent, ahogy a másik hátulról a vállára tette a kezét. – Hát ez az, öregem… – mondta az, majd még kétszer hátbalapogatta, szomorúan bólintott és visszament az irodába.