Adminisztratív-bürokratikus alaphelyzet

Felvettem a kabátom, a bal hónom alá csaptam a spirálfüzetemet, a jobb alá meg a dobozában tartott projektort, és lementem. A portánál az egyik biztonsági csóka megállított, hogy

– Hát ez meg micsoda?

– Projektor.

– Azt nem lehet kivinni!

– Nem lehet kivinni? – kérdeztem vissza nyugodtan, tagoltan, lehetőséget adva a srácnak, hogy helyesbítse nyilvánvaló tévedését. Nem tette.

– Nem.

– Nem lehet, hogy van erre egy formanyomtatvány, amit ki kellene töltenem, és úgy kivihetem?

– De. Egy kiviteli papírt kell írni.

– Szuper. És tudsz nekem adni egy kiviteli papírt?

– Nem. Azt a gazdasági portán töltik ki, és akkor ki tudod vinni.

– Értem, köszönöm.

Letettem a dobozt a földre, kisétáltam a kocsi mellett várakozó többiekhez, megmondtam nekik, hogy adminisztratív-bürokratikus alaphelyzetbe keveredtem, és arra kértem őket, hogy vegyék vissza a kabátjukat: nem fogunk egyhamar elindulni. Visszamentem a dobozért, és elballagtam a gazdasági bejárathoz. Elmondtam az ott posztoló lánynak, hogy ki szeretném vinni ezt a projektort, és a főportán azt mondták, hogy itt töltenek ki ehhez az akcióhoz egy formanyomtatványt. Így is volt: bediktáltam a nevem, szervezeti egységem megnevezését, és felettes vezetőm nevét, valamint a készülék gyári számát. Megjegyzem, bármelyik kérésre bármit mondhattam volna, nem nézték meg a belépőkártyámat sem, meg a gyártási számot sem. A vágyott nyomtatvánnyal a kezemben visszamentem a főbejárathoz, ahol az iménti srác kérdő tekintetébe ütköztem. Okos volt, mert most (soha azelőtt és soha azóta) kitalálta az egyébként triviális kérdésemet, és rögtön meg is felelt rá:

– Csak a gazdasági bejáratnál tudod kivinni.

Erre már nem mondtam semmit, csak enerváltan visszamentem a gazdasági portára.

– Szia. Elöl azt mondják, hogy itt tudom csak kivinni a dobozt. Kinyitnád az ajtót?

– Kivinni?…

– ???!!!

– Ki akarod vinni?

– Igen, ezért is írtuk, gondolom, a KIVITELI papírt.

– Ja, én azt hittem, hogy be akarod hozni.

– Hát nem. Pontosan ez a probléma, hogy ez a készülék bent volt eleve. Itt akadtunk el.

– Na hát ehhez akkor egy kiviteli formanyomtatvány kell.

– Szuper. És amit az előbb kitöltöttünk, az mi volt?

– … Szóval azt hittem, hogy a tiéd a projektor, és be akarod hozni, és hogy majd ki is vihesd…

– Ki tudjuk itt tölteni az igazi papírt?

– Nem. Azt fent kell a titkárságon.

Felmentem, elmeséltem mindent. Előkerült a nyomtatvány. Kitöltöttük. Lementem.

– Sikerült? – kérdezte a lány a gazdasági portán.

– Nagyon remélem.

Most már minden stimmelt, minden adminisztratív és biztonsági szabálynak eleget tettünk, és az épületet megkerülve elsétálhattam a főbejárat elé azzal a dobozzal, amiben a biztonságiak felől akár zsugorított csecsemőfejek is lehettek volna; senki nem nézett bele. Később megtudtam, hogy annyi dolgom lett volna, hogy nem dobozban, hanem nylonzacskóban viszem ki. Az annyi ideig tart, amíg kisétálok. Így nagyjából fél órába és hétezerháromszáz agysejtembe került az ügymenet.