Az egyik cipőm röviddel a megvásárlása után elkezdett halkan nyöszörögni valahonnan a talpa tájékáról. Először nem törődtem vele, de aztán egyre hangosabb lett. Megnéztem a talpát; nem láttam rajta semmi különöset. A hang a következő napokban tovább erősödött. A zaj tónusa és a hozzá kapcsolódó érzés a talpamban olyanná vált, mintha félig megszáradt lítium bázisú kenőzsír lenne a talp és a talpbetét között. Annyira bosszantott a hang, hogy ez utóbbit kirángattam a helyéről, de nem láttam vagy éreztem semmi különöset. Azért szórtam bele egy kis hintőport, hátha mégis ragad, vagy súrlódva csúszik valami valamin. Ez sem segített.
A cipő egyébként kényelmes, minden egyéb szempontból hibátlanul működik, de minden nap, amikor ezt veszem fel, lelkileg készülnöm kell a minden jobblábas lépésemre jutó aláfestésre. A múlt héten, mikor már minden reményt feladtam, egyszercsak megmutatta magát a megoldás. A bal is halkan nyöszörögni kezdett. Ezzel ki is egyeznék, nem is annyira a hang zavart, mint inkább az aszimmetria. Ez a nyöszörgés is felerősödött, de kétségbeesve tapasztalom, hogy zörejének frekvenciája egy-másfél hanggal magasabb, mint a jobbé. A jobb erőszakos, az a típus, aki nem tudja, mikor illik befogni a pofáját, a bal szemtelen, a jobb minden rossz tulajdonságával felvértezve, és kiegészítve azzal, hogy mindig magának akarja az utolsó szót. Ezen a ponton meg tudom ugyan fogni, de érzem, hogy végül nem én fogom tovább bírni cérnával.
egypercesek 