Ma egy munkaügyből kifolyólag beszélgettem egy német csókával. Az írott szabályok szerinti és a valós folyamatok összevetésekor azt mondta a magyarokról, hogy mindegyik individuum akar lenni, mindegyik jobban tudja, hogy mit és hogyan kell csinálni, ami adott esetben igaz is lehet, de rettenetesen nehéz szabályok, illetve határok között tartani őket.
Sok igazság van ebben. Elég, ha arra gondolunk, hogy mit sikerült legutóbb hatékonyan elintéznünk: amit szépen, a szabályokat pontról pontra követve közelítettünk meg, vagy amire volt egy ötletünk, hogy hogyan, kin keresztül lehetne egyszerűbben vagy hamarabb a végére járni.
Üdítő volt hallani, hogy az érem másik oldalára rávilágítva azt mondta még a német úr, hogy náluk (a német vállalatoknál) először felhúzzák az épületet, telepítenek minden infrastruktúrát, aztán beteszik az embereket, akiket alapvetően költségsorokra lefordítva tartanak nyilván. Mindkét hozzáállás tárgyalásakor összemosolyogtunk.