Ha egy ártatlan kislány csupa fodor ruhácskájában, rózsaszín masnival a copfos hajában réti virágokat szedegetve egyre közelebb szökdécsel az erdőhöz, ahol a tücskök vidám ciripelését egy valahogy mindenhonnan áradó, nagyon halk, de nagyon mély morajlás váltja fel, mely hol mintha morgássá torzulna, hol meg hurutos nehéz légzéssé aljasul a fák hideg, nyirkos suhogása mögé rejtőzve, aztán amint a kislány belép a fák közé, egyszerre síri csend lesz, hogy pár néma pillanat múlva egy rettenetesen gonosz szörnyszülött velőtrázó ordítása torzítsa a rémület fehér szobrává a gyermeki arcot, horrorról beszélünk.
Ha
Közzétéve
egypercesek 