Eriknek, a feltalálónak csodálatos ötlete támadt. Az a fajta, amibe beleborzong kiötlője, légszomjas izgalom lesz úrrá rajta, mert érzi, hogy a világ végérvényesen megváltozik már magától a felismeréstől is, nemhogy a megvalósítástól. Nagy lélegzetet vett, aztán még egyet, mert az elsőt elhasználta arra, hogy hangos-boldogan felnevessen, és mindent lesöpörjön az asztaláról, hogy teljes erőbedobással az új, a nagy ötletnek szentelhesse magát. Egy tiszta lapot húzott maga elé, és megragadta kedvenc ceruzáját.
De valami furcsa érzés fogta el. Hogy is kezdhetne hozzá?… Elgondolkodott… Letette a ceruzát, és a számítógépére meredt. De nem kapcsolta be, mert egyszercsak beléhasított a felismerés. Beléhasított úgy, hogy sajgón érezte az ujjbegyeiben és gerincében, a talpában és az agyában: elfelejtette az ötletet. Elszállt, csak a szokatlanul élő, plasztikus bizonyosság maradt meg szűnni nem akaró intenzitással, hogy mennyire korszakalkotó, nagyvonalú, elegáns ötlet volt…
Kétségbeesetten erőltette agyát. Sorra vette a területeket, amikkel foglalkozik. Visszalépett oda, ahol az ötlet kipattant a fejéből. Újragondolta azokat a gondolatokat, amik előtte jártak a fejében. Figyelmesen végigpásztázta szemével a szobát. Fülelt a hangokra. Végül megpróbálta elengedni magát, egyfajta flegmaságot magára erőltetni, hogy hátha úgy egyszercsak magától beugrik… De nem. Nem ugrott be semmi. Az ötlet végleg elveszett.
Erik élete hátralévő részében bő száz találmányt jegyeztetett be a neve alá. Jónéhányat közülük azóta korszakalkotóként tartunk számon, és mindegyik elegáns. De az alkotó nem tudott sikerélményt, megnyugvást meríteni egyikből sem. Csak az elveszett, nagy ötletét kereste egész életében, és az igazán borzasztó az volt, hogy néhány ötletére gyanakodott is, hogy talán az volt az igazi, de nem tudott hinni benne mégsem.
Rövid, de annál súlyosabb betegsége végén, másodpercekkel halála előtt, csak az éjszakai nővér látta felcsillanni Erik szemét, és hallotta felnevetni hangosan. De nem említette senkinek, mert a végeredmény szempontjából úgyis mindegy.
egypercesek 