Döme a mai sétáknál is csúnyán lemaradozott, sokszor és hosszan kellett várni rá. A korával takarózik (most töltötte be a tizenkettőt), de én jól emlékszem, hogy már kölyökként is ilyen volt. Amikor végre utolér, nyugodtan megáll mellettem, és úgy néz rám, mint aki azt kérdezi, hogy na, várunk még valakit?
Várunk
Közzétéve
egypercesek 