Nem most húsvétkor, hanem még tavaly történt, hogy egy kékesszürke nyulat megtartottak. Nem vágták le, nem rakták ki az út szélére, de még csak a kisállat-kereskedésbe sem vitték vissza. Nem esett bántódása. Olyannyira nem, hogy a folyóhoz jártak vele szombatonként, a vasárnapi úticélról pedig saját maga határozhatott. Ilyenkor általában a parkba szeretett menni.
Lassan elfogadott részévé vált a hétvégi forgatagnak, majd a média is felfigyelt rá. Írtak róla az újságok, szerepelt a TV-ben. Gazdájával, akit egy ideje már szívesebben hívott menedzserének, úgy döntöttek, hogy termőre fordítják ezeket a közszerepléseket. A riportok során – egyre növekvő vehemenciával – az állatvédelem (mint olyan) fontosságáról kezdett nyilatkozgatni.
Augusztusban felkérést kapott a Környezetvédelmi és Fenntarthatósági Minisztériumtól, hogy az állatvédelmi törvény módosításának előkészítésével foglalkozó munkacsoportban szakértőként működjön közre. Az ötlet – az igazat megvallva – csak részben működött. Kívülről jövőként számos új aspektussal gazdagította ugyan a bizottsági munkát, de egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy – különösen a nyúltenyésztésről alkotott – egyes sommás ítéletei a radikalizmus vállalhatatlan szintjét képviselték a minisztérium számára. A közvélemény egyre lanyhuló támogatása miatt korábban már megszellőztetett osztályvezető-helyettesi kinevezéséből nem lett semmi.
Pályafutását egy internetes életmód-magazinnál folytatta egy, a globális felmelegedés és a húsevés összefüggéseit kutató sorozat szerkesztőjeként. Folyamatosan erősödő radikalizmusa azonban egyre nyilvánvalóbban hajtotta a tudományos gondolkodás elfogadott határain kívülre, és viszonylag rövid időn belül hiteltelenné vált. Eddigre összeveszett menedzserével, és a portál munkatársaival is megromlott a kapcsolata. Az elérhetetlenül ambiciózus célok hajhászása, az állandó súrlódás környezetével, és a hírnév először a magasba kúszó, majd a mélybe zuhanó hullámvasútja összességében annyira megviselte idegrendszerét, hogy egyszercsak az egyik szerkesztőségi értekezletre teátrálisan összevérzett bundával, részegen érkezett, majd szóváltásba keveredett a munkacsoport tagjaival, és elrohant. Másnap nem küldte be az ígért anyagot, és semmilyen módon nem volt elérhető. Soha többet nem látták (állítólag a kertvárosban bérelt villájába sem érkezett meg soha).
egypercesek 