A rádióban hallottam egy mutálás előtti gyereket valami Máté Péter dalt énekelni. Tiszta hangja volt, a dallamot sem vétette el, még a telítettséggel is fölényes magabiztossággal tudott bánni, de a hangszínében volt valami elviselhetetlenül penetráns él. Remélem, akad legalább egy, a táncdalénekes szakma jövője iránt elkötelezett szakember az országban, aki – a legszeretetteljesebb tisztelet hangján – megmondja a srácnak, hogy:
– Áron, te nagyon tehetséges vagy, de most két-három évig pisszenned sem szabad, mert nagyon feldühíted a hangoddal a néniket, meg a bácsikat.