A sün lassan kibújt a bozótból, megállt egy pillanatra, hogy tisztán hallhasson minden neszt. Mivel semmi gyanúsat (a szokatlan is gyanúsnak számít) nem észlelt, határozott tempóban a kiserdő felé indult, hogy a réten minél hamarabb átérjen. Ezen a szakaszon is többször megtorpant, hogy megbizonyosodjon róla: nem figyelik vagy követik. A fák közé érve egy bagollyal váltottak pillantást, de a sün nyugodtan, lassítás nélkül folytatta útját déli irányba.
A kisházon túl emberi hangokra lett figyelmes. Lassított, és jóval óvatosabban ment tovább. Már majdnem elért a kapuig, amikor hirtelen lármás gyerekek szaladtak ki rajta gyors egymásutánban. Gyakorlatilag azonnal észrevették, és köréje sereglettek. A sün összegömbölyödött. Érezte a rá irányuló pillantásokat, majd a kis kezek (és egy egyébként nem túl durva láb) érintését. De a tapogatások hamarosan abbamaradtak, majd a zsivaj is elcsitult. A gyerekek elmentek.
A sün lassan körülnézett, aztán nekiiramodott, be a kapun, egészen el a fáig a kis domb tetején. A fa mögött lévő csúszda előtt újra megállt egy pillanatra, de ezt a pillanatot – a korábbiaktól eltérően – ünnepélyes hangulat lengte körül. Ezúttal sem húzta sokáig az időt, hanem felkapaszkodott a csúszda két lépcsőjén, és lecsúszott. A homokba huppanva késedelem nélkül újra talpra ugrott, és a legrövidebb úton, fel egyenesen a csúszda alatt, újra felkapaszkodott a domb tetejére, és megint lecsúszott. Majd megint és újra. És így tovább nagyjából két és fél órán keresztül, amikor is az egyik huppanás után egy kicsit mintha lassabban állt volna talpra, mondott valamit, és elindult át a mezőn – anélkül, hogy megállt vagy visszanézett volna. Hajnalra a sziget déli csücskében kellett lennie.
egypercesek 