Nehéz eldönteni, hogy a szerencse fia, vagy – épp ellenkezőleg – a sors üldözöttje volt az a híres autóversenyző, akinek nevéhez számos futamgyőzelem, sok bajnoki cím, egy különleges, róla elnevezett kanyartechnika, sőt egy kellemes, jó humorú ember képzete is fűződik.
Okkal merül fel a kérdés, hogy hogyan is lehetne valaki a sors üldözöttje a felsoroltak tükrében. Úgy, hogy ezek a sikerek a nevéhez is fűződnek, meg nem is. Az ő sikerei is, meg nem is. Hihetetlenül hangzik, sőt én magam is alig tudom elhinni, de mégiscsak az a helyzet, hogy ennek az embernek a nevére nem emlékszik senki. A kocsmában beszélgetők úgy hivatkoznak rá, hogy tudod, az az izé… na, mondd már! Akiről az a kanyarodás is el van nevezve… Na. Mire a másik válaszolja, hogy tudom, az a… Na, mi is a neve… A riporterek elkerülik nevének említését, és a hetes számú versenyzőként hivatkoznak rá.
A legérthetetlenebb az egészben az, hogy nem valami bonyolult, vagy nehezen kiejthető névről van szó. Sőt. Teljesen szokványos név. Akármelyikünket is hívhatnának így. Van is talán, akit így hívnak. Többen is. Csak most nem jut eszembe… Na. Pedig egy különleges kanyartechnikát is elneveztek róla…