Címer

Balffy Andor nemesi származású volt. Hitvallása szerint ez a cím egy olyan, az arra érdemeseknek járó ajándék a Teremtőtől (persze néhány, praktikus okokból szükséges áttételen keresztül), amely egyúttal a kötelező példamutatás és az erkölcsi feddhetetlenség felelősségét is viselője vállára helyezi.

Ilyen komoly dologról lévén szó, Balffy kötelességének érezte, hogy ne csak a nemesség intézményéről magáról, hanem saját családjáról is minél többet megtudjon. Lelkes kutatója volt a történelem tudományának, helytörténeti forrásokat bújt, levéltárakat látogatott, hogy a lehető legmélyebb ismeretekre tegyen szert.

Számos érdekes részletre derült fény a régi dokumentumok böngészése közben. Egy-egy nagyobb horderejű felfedezés után napokig ízlelgette, ülepítette fejében az abból következő erényeket és morális kötelességeket, és csak mikor minden mozaikot a helyére illesztett, akkor folytatta a múltidézést.

Egy esős kedd délutánon azonban történt valami. Egy olyan mozaik került elő, ami sehogy sem illett a képbe, amit sehogy sem tudott leülepíteni, mert szünet nélkül, megvetőn az arcába nevetett. Balffy felfedezte, hogy egy már ezerszer látott családi címeren, a kompozíció közepén trónoló, hat szépen elrendezett tojás fölött őrködő hattyú jobb válla mellett alig észrevehetően egy kakukk néz mélyen a szemlélő – jelen esetben Balffy – szemei közé. A nem szívesen látott madár arcán mintha gúnyos mosoly bujkált volna.