Valami új jogszabály alapján ki kell béleltetnem a kéményeket. Ma jönnek felmérni és árajánlatot adni. Mivel én dolgozom, ők pedig egy „valamikor a délelőtt során” típusú megjelenést ígértek, anyám volt olyan kedves, és felajánlotta, hogy fogadja őket. Azt mondják, hogy fel kell menniük a padlásra is.
Tegnap este megpróbáltam elkérni a padláskulcsot. Felmentem a ráépítéssel keletkezett ötödik emeletre, és kis zavarral szemléltem az általam még nem látott rácsot. Egyedüli létezőként csak a rögtön balra lakó csengője jöhetett számításba. Megnyomtam.
– Jó napot kívánok. Évához szeretnék eljutni a sarokba. Kinyitná a rácsot?
– ?
– A padláskulcsot szeretném elkérni tőle – mondtam, mire a nő majdnem kinyitotta a zárat, de aztán mégsem.
– Milyen Évához?
– A sarokban lakó hölgyhöz. Aki ugyan nem házmester, de bizonyos ügyeket legalábbis ő intéz a házzal kapcsolatban.
– Őt Zsuzsának hívják.
– Ó. Kinyitná a rácsot? – kérdeztem nyugalmat színlelve, mire ő, mintha a mája kéthetedét kértem volna el, kelletlenül elfordította a kulcsot a zárban.
Sikerült tehát eljutnom Zsuzsa (jegyezzük meg együtt a nevét) ajtajáig, ahol előadtam a kérésemet. Ő azt válaszolta, hogy most nem adja oda, hanem majd reggel. Ma reggel tehát, hogy ne zavarjam a már tegnap is bosszús hölgyet, lementem a kapuhoz, és onnan csengettem fel Zsuzsához, hogy most mennék fel a kulcsért. Válasz helyett kinyitotta az alsó kaput. Erre egyébként nem volt szükség, mert nyitva volt, illetve én is ki tudom nyitni, mivel a házban lakom. Gyorsan fellifteztem, majd megint nullára lassultam a bezárt rács előtt. Vártam annyi időt, amíg fókajárásban is meg lehet tenni azt a tizenkilenc métert, ami Zsuzsa lakását és a rácsot elválasztja egymástól, de ő nem jött. Így megint becsöngettem a balra lakóhoz.
– ??!!!
– Jó reggelt kívánok. Ne haragudjon a korai zavarásért, de megint Zsuzsához szeretnék bejutni.
– Zsuzsa!! Engedd be az urat! – mondta, és a rács kulcsával a kezében visszalépett a lakásába. Zsuzsa megérkezett.
– Jó reggelt – mondtam neki, és várakozón néztem rá. Arra számítottam, hogy odaadja a kulcsot, ahogy megegyeztünk tegnap. De ő is várakozón nézett rám.
– Kinyitottam már a padlásfeljárót – és a mellette lévő vasajtóra mutatott.
– Ez az? – kérdeztem.
– Nem!
– Nem? Hanem hol van?
– Itt a folyosón. Kinyitottam.
– Értem. Megmutatná, hogy akkor melyik az? Egyébként azért az megint csak probléma lesz, hogy ezen a vasrácson át kell majd jutniuk a kéményseprőknek.
– Ja?… Hát… Majd itt az első lakóhoz csengessenek be, szívesen kinyitja a rácsot.
A következő kívánságaim fogalmazódtak meg az üggyel kapcsolatban:
1.) Szereljenek csengőket a rács mellé.
2.) Ha lentről csenegetek, majd megígérem, hogy azonnal felmegyek, legyen annyi esze Zsuzsának, hogy megjósolja, hogy egy percen belül meg fogok jelenni fent, de akkor hopp, mi történik: megint – ahogy azt már empirikusan megtapasztaltuk – nem jutok át a bezárt rácson. Tehát jöjjön oda, és nyissa ki.
3.) Annyi esze is legyen Zsuzsának, hogy gyanakodni kezd, hogy ha én nem jutok túl kulcs nélkül a bezárt rácson, akkor ez igaz a kulccsal nem rendelkezők döntő többségére is. Ha ez igaz a kulccsal nem rendelkezők döntő többségére, nagyon valószínű, hogy még a kéményseprőkre is igaz.
4.) Zsuzsa akár az első beszélgetésünk során a tudomásomra hozhatta volna, hogy a kulcsot nem fogom megkapni, hanem ő csak a padlásra vezető ajtót nyitja majd ki, a bejutást pedig oldjuk meg a kedves balra lakóval.
Ebben a percben jutott a tudomásomra, hogy a kéményseprők már ott vannak, és mivel jól ismerik a házat, a padlásra sem akarnak felmenni.
Vagy mégis fel szeretnének jutni majd alkalom adtán a padlásra, de valszeg tapasztalatból tudják, hogy cserépbontásos módszerrel lényegesen hamarabb kivtelezhető a tervük, és nem kell közben többszörösen bizonygatniuk, hogy nem rabolni jöttek, hanem dolgozni. Hatásos lehet, ha a rácsra egy lakatot teszel, amit majd hosszas könyörgések után leszel csak hajlandó kinyitni.
KedvelésKedvelés
Izé…. Boldogult gyermekkorunkban egy kis ideig ízlelgettünk egy olyan ötletet, h. a hasonlóan lekerített felső lakó rácsát “megerősítjük” a saját, külön bejáratú Tuto lakatunkkal, biztos-ami-biztos alapon. 🙂 De aztán győzött a józan ész. Vagy éppen másra kellett a lakat….
KedvelésKedvelés
ezek a plussz lakat megoldások elegánsak!
de azt is meg lehet tűnődve említeni,hogy vajon az ott, a rácson túl közös terület-e, mert ez esetben nem szabad lezárni, vagy mindenkinek szabad be és átjárást kell biztosítani. mert a tűzoltó a csengőt hiába nyomja majd, ha éppen felettük ég a tető
KedvelésKedvelés