Az orvostól egy víg kedélyű, nyugalmat árasztó nyolcvanhat éves úr araszolt ki a váróba. Hófehér haját hátrasimította, és a tőle jobbra eső asztalon lévő ásványvizes palackhoz nyúlt. Ahogy lecsavartra a kupakot, és megragadta az üveget, hogy töltsön, egy bő korty víz loccsant ki. Mintha közérdekű információt hozna a többiek tudomására, így kommentálta a történteket:
– Ejha, ez bizony kiloccsant. Nem számítottam rá, hogy a… na mindegy. Most jó nagy felületen szétkenem, mert ugyebár minél nagyobb a felület, annál gyorsabb a párolgás – ahogy azt a fizika kimondja a hőtan fejezetében. Ezért is kell a fákat bőven locsolni, a vizet a gyökerek mélyére juttatni, és nem csak besprickolni egy kicsit. Hölgyem, Uraim, viszontlátásra, a betegeknek mielőbbi jobbulást kívánok.
egypercesek 