Minőségbiztosítás 1.0

A napokban hallottam, hogy valamikor réges-régen Kínában bizonyos épületek minden egyes téglájára felírták készítőjének nevét. A dolognak a dicsőséghez, illetve a mennybemenetelhez nem volt köze. Illetve utóbbihoz talán. A nevek ugyanis az azonosíthatóságot szolgálták. Az azonosítás igénye pedig kizárólag akkor merült fel, ha az adott téglával valamilyen probléma adódott; ne adj’ isten – például az alsók között elhelyezkedőként – a ház összeomlásában volt gyanítható szerepe. Ebben az esetben a készítőt és szűkebb-tágabb családját – az egyébként kétségtelenül később deklarált – alapvető emberi szabadságjogok teljes figyelmen kívül hagyása mellett, nagyon akkurátusan és hatékonyan bántalmazták.