Pedig

Borisz álmosan lépett a kád mellé, megnyitotta a meleg csapot, hogy szokása szerint végigpásztázza a zománcot: ne kelljen hidegre lépnie. A rutinnal kivitelezett mozdulatok közben, ahogy az előző reggelről maradt szőrszálakat sodratta a lefolyó felé, valami kis feketeségre lett figyelmes. Bő sugarat irányított felé, de ahogy észrevette, hogy egy pókot céloz, azonnal elrántotta a zuhanyrózsát. – Hoppá, bocsánat! – csúszott ki a száján. Maga is meglepődött azon, amit mondott. Újabb meglepetésére eszébe ötlött az ismert anekdota, ami szerint egy labda esik be Lenin szobájába, mire ő nyugodtan felveszi, az ablakhoz sétál, és visszadobja a lent ácsorgó kisfiúnak – pedig le is lövethette volna. Nem értette, hogy ez most hogy jön ide, ezért rövid tanakodás után úgy döntött, hogy szabad képzettársításként könyveli el a dolgot, és nem veszteget rá több időt, hanem lezuhanyozik. Idén már nem szabad még egyszer elkésnie.