Mária, noha kicsivel több, mint ötven éves volt, valahogy olyan benyomást keltett, mintha nem sokkal harminc alatt lenne. Talán a frizurája tette… De nem: egyszerű félhosszú, hullámos haja volt. Az öltözéke sem volt általában különösebben fiatalos, igaz, nem is öregítette. A mozgásáról sem tudok semmi kor-specifikusat elmondani.
Mindenesetre a lépcsőházban legtöbbször már messziről köszöntem neki, hogy helló. Erre ő mindig rosszallóan megütközött, és rövid, zavart szünet után a napszaknak megfelelően köszönt vissza. Ilyenkor azonnal ötvenes nővé vált valahogy, és én is meglepődtem, hogy hogy tegezhettem le pár pillanattal korábban. Egy idő után megtanultam elnyomni magamban az ösztönösen adódó hozzáállást, és azóta én is jó napottal köszönök neki. Erre aztán hasonló formában, de ha lehet, még erősebb fiatalos kisugárzással, mosolyogva köszön vissza. Én meg nem értem, hogy hogy magázhattam le pár pillanattal korábban.
egypercesek 