Az irodaházban kb. 15-20 biztonsági őr váltja egymást a különböző posztokon. Döntő többségük kicsit sem hasonlít az e foglalkozást űzők archetípusára. A kedvencem az a kora-huszonéves srác, aki amikor felmutatom a belépőkártyámat, megköszöni (ezt a többi nem archetipikus kollégája is megteszi), miközben szemeit kissé hosszan lehunyva olyan elnézően mosolyog, mint a nyugdíjas matematikatanár, aki tudja jól, hogy a házi feladatomnak nem én vagyok az értelmi szerzője, de őszintén nem haragszik.