Ideal

B-vel meglehetős rendszerességgel ütögettünk a Városmajorban lecövekelt pingpong asztalok valamelyikénél. Ha jó emlékszem, mindketten (de én egész biztosan) a híres, a puszta fán egyszerű rücskös gumit viselő Napsugár típusú ütővel játszottunk. Másik kellékünk a csehszlovák mérnökök és kivitelezők nászának csodálatos gyümölcse, az Ideal márkájú labda volt.

Akkoriban nyilván sok nyugat-európai gyereknek akár három-négy labdával is kellett készülnie egy-egy délutáni pingpongozáshoz, nekünk azonban elég volt egyetlen egy is. Hónapokra. Az egyik esetünk minden képkockája élénken él az emlékezetemben. A labda egy csuszát követően a gyalogútra pattant. Feszülten néztük, ahogy keresztezni készült egy fiatal felnőtt Csepel Maratonjának újtát. A találkozás elkerülhetetlen volt.

Az első kerék telibe találta a labdát, ami váratlan hirtelenséggel akasztotta meg a bringa lendületét. A kis golyóbis nagy erővel pattant ki oldalra, a fickó pedig éppen el tudta kerülni az esést, és egy basszátokmeg-et sziszegett felénk. Előzőleg nyilván azt hitte, hogy eltiporja játékszerünket, de az legnagyobb csodálkozásunkra a legkisebb sérülés nélkül vészelte át az incidenst. Innentől kezdve – a mai napig is tartó – vallásos tisztelettel gondolunk erre a termékre. Egyébként többé-kevésbé tűzálló is volt, de az egy másik történet.