Atomóra

Heinz Püntner épp évtizedes álma beteljesítése közben, a frankfurti atomóránál tett látogatása során halt meg tragikus hirtelenséggel – szívroham következtében.

A nyugdíjasklub tagjai közül őt elkísérő barátai a helyszínre érkező mentősöknek elmondták, hogy Heinzet kitűnő úriembernek ismerték meg, akinek az adott szó szentírás volt. Saját legfőbb erényének a pontosságát tartotta, és legnagyobb bánata az volt, hogy – elsősorban a mobiltelefonok széleskörű elterjedése óta – az emberek jó érzéssel elfogadhatatlan mértékben pontatlanná váltak, ami sajnos – lényegét tekintve – nem különbözik attól, mintha egyszerűen semmibe vennék egymást. Kicsit kevésbé neheztelt azokra (nyilván önök is ismerik ezt a típust), akik mindenhová előbb érkeznek. Ez bocsánatos bűn ugyan, de nélkülöz minden eleganciát, s így úriemberhez méltatlan viselkedésként kell, hogy számon tartsuk.

Élete során mind a notórius későkkel, mind az izgága kapkodókkal kénytelen volt megosztani hétköznapjainak és szabadidejének egy részét, amennyiben a velük való találkozást nem tudta elkerülni, ugyanakkor annak bekövetkezése pontos idejét sem számíthatta ki soha. Méltatlan lenne ugyanakkor elsiklani afölött, hogy ezt a legritkább (és csak igazán indokolt) alkalmakkor tette szóvá. Személy szerint elsősorban ezért gondolom szerencsés, és Püntner úr számára érdemei szerint való körülménynek, hogy sem a helyszínen, sem később nem tűnt fel senkinek, hogy szeretett karórája három percet és negyvenegy másodpercet késett.