Évekkel ezelőtt komolyan tudott zavarni, ha egy egyébként érthető dalszöveg közé érthetetlen morzsák kerültek. Feszülten figyeltem, próbáltam kikövetkeztetni a jelentést a dal komplett szövegéből, a hangulatából, a felmerülő értelmezési lehetőségekből, de sokszor sikertelenül.
Bő egy éve hallgatgatok egy dalt, aminek a refrénje egészen belemászott a fülembe. Nagyon megszerettem ugyanis a hangzását, azt a dinamikát, amit a szöveg gyakorlatilag dallam nélkül is sugároz. Így hangzik: “Suhupti káháj doktáj dance”. A suhuptiban a középső, a káhájban és a doktájban az utolsó szótagon van a hangsúly.
egypercesek 