Ha egy mentő jön szirénázva a síneken, azt értem. Ha rendőr, akkor akaratlanul is arra gyanakszom, hogy a kocsiban ülők megbeszélt időpontra mennek – nyilván a napszaktól függően – reggelizni, ebédelni vagy vacsorázni. Ha politikusok használnak megkülönböztető jelzést, attól számos érzelem szabadul fel bennem: Szánakozás, amiért nagyságrendekkel elvétik fontosságukat. Idegesség, hogy ezzel náluk értékesebb embereket (azaz mindenki mást) tartanak fel, zavarnak meg. És remény, hogy mégsem jutnak el túl hamar úticéljukhoz, ahol szilárd meggyőződésem szerint haladéktalanul hozzálátnak kárt okozni.
De mit gondoljak arról a napokban látott, veszettül szirénázó és dudáló konvojról, amely három, fókajárásban is tartható sebességgel haladó, hadsereg-zöldre festett Ikarus buszból állt, fedélzetén háromszor negyven bámészkodó, bóbiskoló, reggeliző kora-huszonéves katonával?
egypercesek 
Valószínüleg az atomvillanás elöl való menekülést próbálták szimulálni, a szokásos ha kerek viszem, ha szögletes,akkor meg gurítom szisztéma szerint.
KedvelésKedvelés