A százegyedik szoba

Mindhárom testvérnek hangosan, jól érthetően elmondták az egyetlen szabályt: semmilyen körülmények között ne jusson eszükbe benyitni a százegyedik szobába. A legidősebb tudomásul vette a dolgot, mert erősen tartott attól, hogy szabályt szegjen – annál is inkább, mert ha ez az egyetlen, akkor nyilván kiemelt jelentőségűnek kell lennie. A legkisebb testvér viszont – ahogy csak meghallotta a tiltást – másra sem tudott gondolni, minthogy mégiscsak benyisson abba a szobába. A középsőt – függetlenül a regulától és testvéreitől – egyszerűen nem érdekelte, hogy mi van ott.