– Na akkor, Varga bácsi, megcsináljuk ezt a fantomképet, jó? Tessék elmondani, hogy milyen volt az az ember, én meg lerajzolom. Maga megnézi, kijavítjuk, ahol kell, és kész is vagyunk. Kezdhetjük?
Az idős mérnök elhelyezkedett a fotelban, ahogy az a teljes koncentrációt igénylő, komoly dolgok megtárgyalásához szükséges. Sárgás-őszes haját hátrasimította, megköszörülte a torkát, és komótosan beszélni kezdett. – Kérem, először is egy hengert rajzoljon le. Ne szabályos hengert, hanem lefelé, esetünkben tehát az áll felé, nem intenzíven, de szűkülő, egyre keskenyedő hengert. Várjon, ne rajzolja még! Hengert mondtam, de ne szabályos hengert képzeljen el. Lapítottat, de oldalról, ha érti, mire gondolok. Mondhatnám, hogy olyat, mint egy laposüveg, de annyira ne lapítsa meg, nagyon kérem.
A rajzoló meglepődött a térgeometriai hasonlatokon, de követte az öregúr minden utasítását. Amaz folytatta.
– Namost. A hajat egyszerűen megrajzolhatja, mert nem kell mást tennie, mint alapul vennie egy az ábrázolni kívánt embert teljes magasságában befogó kört. Majd a kör ívének megfelelő mértékben hajlított vonalakat kell rajzolnia a fej kétharmadától balra. Nem baj, ha nem mind párhuzamos, bár jó lenne, ha sikerülne. Jobbra pedig egyenes vonalakat rajzoljon, mintha egy nyeregtető elölnézeti jobb oldalát rajzolná meg. Várjon, ne rajzolja még. Ezeknek okvetlenül párhuzamosnak kell viszont lenniük. Kész? Akkor mondom a füleket. Egyszerű vonalként ábrázolja őket, mert teljesen a fejhez simulnak. Az orrnak is hengert vegyen alapul, de ebben az esetben lefelé, tehát a száj felé szélesedőt. Szintén lapítsa, kérem, de ezúttal széltében. Namost. A szemei nem voltak egyformák. Az egyik, mondhatjuk, hogy teljesen kerek volt. Szerintem üvegszem. A másikat – ezzel szemben – a legkönnyebben úgy ábrázolhatjuk, ha alulra egy körívet húz, majd felülről, az elölnézeti bal oldalról megközelítőleg 12 fokos szögben az orrnyereg felé húz egy vastag, határozott vonalat. Akkor eddig megvan. Mondom a szájat. Az alsó ajak egy hosszú, a fej szélességét négyszeres mértékben meghaladó átmérőjű kör ívének az orr szélességét másfélszeres mértékben felülmúló hosszúságú szakasza. A felső ajak egy szokványos távoli madár-ábrázolás, azaz két kis ívecske. Ha szokványosan akarnánk kifejezni magunkat, azt mondhatnánk, hogy ennek az embernek vastag szája volt. A nyak megvan egy pillanat alatt: egy, az alsó egynegyedénél levágott kúp az egész.
– Álljunk meg itt egy pillanatra – szólt közbe a rajzoló. – Nézze meg legyen szíves, hogy eddig jó lesz-e nagy vonalakban. Az idős úr hátrasimította haját, megköszörülte a torkát. – Egy pillanat türelmet kérek – mondta – és zsebéből egy szemüvegtokot, abból pedig egy csontkeretes, robusztus, vaskos üvegű szemüveget húzott elő. Feltette az orrára, kezébe vette a feléje nyújtott papírt, és az orrával szinte a lapot csiklandozva, valósággal végigpásztázta az eddig elkészült fantomképet.
– Hát… Nem is tudom… Elég rosszak voltak a látási viszonyok. Egy csak 70%-ban fényáteresztő hideg-szürke fóliát képzeljen el…
egypercesek 