Miközben a bankszámlám (ideiglenesen) sikertelen megszüntetésével kapcsolatos bürokratikus intézkedésekhez asszisztáltam, akaratlanul is a biztonsági őrt figyeltem. Arccal kifelé állt az utcára néző üvegajtóban. Valósággal rátapadt az üvegre. Mintha élő szoborként kellett volna megmintáznia az elvágyódást. A csípőjét jobbra-balra ingatta, mint egy táncosnak lenni vágyó elbocsátott dokkmunkás, mint akinek már rég máshol kellene lennie.
Közben valami haverjával beszélt telefonon: – Na. Én meg egy olyan suliba járok, hogy amikor végzel, akkor egyből mehetsz brókernek. Illetve be kell menni, aztán ránéznek a burádra, tudod. De ez csak egy ilyen izé. Egy… Szóval ez megvan, és akkor kezdhetsz náluk.
Szinte láttam magam előtt, néhány hónappal később, ahogy ugyanígy fog állni egy üvegajtó előtt, csak befelé fog vágyakozva nézni.
egypercesek 