Faludy György Pokolbéli víg napjaim című könyvében olvastam azt az egyébként bennem is bujkáló, illetve más összefüggéseiben homályosan megsejtett gondolatot, hogy az itthon legelismertebb íróink azért nem találnak értő olvasókra pl. Nyugat-Európában, mert írásaikban, a sorok között, annyi, csak általunk tudott, és így kimondani feleslegesnek ítélt alapvetés bújik meg, hogy egy nem közöttünk felnőtt ember, mint érthetetlen, de jelentőség nélküli részletek fölött, elsiklik felettük.
Milan Kundera nem követte el ezt a hibát(?) A lét elviselhetetlen könnyűségében. A regény több, alaposan átgondolt és kifejtett síkja között úgy beszél a szocializmusról, mint aki nem akarja túlságosan mély, később esetleg egyre kétesebb sikerű magyarázatokért kiáltó ismeretekhez juttatni a világ e témakörben nem érintett tájain élő olvasót.
egypercesek 
Én pont most olvasom. Úgy tűnik sajnos elég öreg vagyok hozzá, h. még éppen értsem.
Megdöbbentő!
Főleg Polcz Alaine Kit szerettem? Mit szerettem?-je párhuzamos III/III-as történeteinek fényében és Valachi Anna József Jolán az édes mostoha című könyvében J.J pálfordulásának leírása mentén. Fortélyos félelem igazgat.
Nekünk a 84 csak fikció, nekik valóság volt!
És vajon egy mai angolszász fiatal mit ért meg belőle?
KedvelésKedvelés