A hölgy csak az alatt a pár másodperc alatt, amíg én láttam, legalább ötször illesztette a kártyáját a kapu leolvasójához, de az csak nem akart kinyílni. Miközben átmentem a másikon, egy tőmondattal tájékoztattam az ő kapuja felé biccentve: Nem működik. Ekkor mintegy varázsütésre elfogadta, amit egyébként maga is tapasztalhatott.
Érdekes (és saját praxisomból sem ismeretlen) jelenség, hogy egy objektív tény úgy válik az ember fejében is azzá, hogy azt valaki más egyszerűen kimondja.
Milyen praxis?
KedvelésKedvelés
Nem vagyok pszichológus / pszichiáter. 🙂
KedvelésKedvelés