Szilveszter elképzelhetetlenül gazdag volt. A bölcsességével szerezte a pénzét, meg persze szerencse is kellett hozzá. Végignézte, ahogy nagyszülei és szülei végiggürcölik az életüket, mégsem jutnak semmire. Aztán a saját bőrén is tapasztalta az iskolában, majd kényszervállalkozóként, végül mint egyszerű alkalmazott, hogy nem a jókból, az érdemesekből lesz a sikeres, a gazdag. Sőt. Mintha direkt fordítva működne a világ. Aszerint a mechanizmus szerint, ahogy a gazdagok egyre gazdagabbak, a szegények pedig egyre szegényebbek lesznek.
Ahogy így okoskodott, egyre hanyagabbul végezte a munkáját, nem törődött már vele, hogy mit ad ki a kezéből. Arra jutott, hogy csak annyit tesz, hogy épp ki ne rúgják, és elkezd inkább lottózni. Az tiszta sor. Nincs okos, vagy rátermett játékos, nem lehet többet tenni, nem lehet precízebben játszani, mint ahogy mindenki más teszi. Így aztán bánkódni sem lehet rajta, ha a kiváló kitöltés dacára nem övé lett az öttalálatos. Ijesztő lenne ugyan összeszámolni, hogy hány év vánszorgott el ólmos léptekkel, míg végül megütötte a főnyereményt, de végül mégiscsak nyert kétmilliárd forintot.
Persze még aznap felmondott a munkahelyén, kisvártatva vett egy házat medencével és egy 500 lóerős autót, majd még egy házat csak úgy, és általánosságban véve is elkezdte szórni a pénzt, utazgatott, mulatott megállás nélkül, felesleges luxuscikkekre áldozott súlyosabbnál súlyosabb összegeket, újra és újra, majd megint.
Sokan azt gondolhatják önök közül, hogy Szilveszter felelőtlen vagy ostoba volt, hogy nem tanúsított önmérsékletet, vagy hogy csak költötte a pénzt, de nem gondoskodott róla, hogy az fialjon vagy egy vállalkozás alapjait teremtse meg. Nincs igazuk. Szilveszter veszélyes játékot játszott, de tudta, hogy mit csinál. A nagy nyereménye utáni hét péntekén is ellátogatott a lottózóba, ahogy mindig is szokott, és beadta a szelvényét ugyanúgy, mint azelőtt. És így tovább, soha a későbbiekben sem hagyott ki egyetlen hetet sem.
Könnyen szerzett vagyonának nagyjából a végére ért, amikor újra szerencséje lett. Ezúttal hétszáz-milliót nyert. De nem is ez tette igazán boldoggá, hanem az, hogy az elmélete beigazolódni látszott: nem az arra érdemeseké a szerencse, hanem direkt fordítva működik a dolog. Nyilván kitalálták már, hogy a második főnyeremény után sem hagyta abba a lottózást. A négyeseket és egyéb kisebb nyereményeket nem számítva, nyolcvanhat éves korában bekövetkezett haláláig további négy alkalommal vitte el a főnyereményt, egyedülállóként a történelemben. Igaz, a többi lottónyertes rendszerint nem játszik tovább az első nyereménye után. De azok nem is bölcs emberek, nem olyanok, mint Szilveszter volt.
egypercesek 