A mai napig nem tudom, hogy pontosan mi történt annál a kávéautomatánál. Bedobtam a pénzt, és megnyomtam a gombot. Előugrott a pohár, belecsorgott a capuccino. Eddig tehát minden a köztünk lévő hallgatólagos megállapodás szerint történt, de én több pénzt dobtam be, mint amennyi járt a gépnek. Sok közülük az italféle kiválasztása után rögtön dobja a visszajárót, de ez – talán, hogy kifejezze, mennyire fájdalmas neki a pénz áramlásának az ő logikája szerint fordított iránya –, a végére hagyta a számára fájdalmas aktust.
A kezem már ott volt a nyílásnál, amikor meghallottam a húszas csendülését. Mutatóujjam gyakorlottnak tűnő mozdulatával belöktem a kis lengőajtót, és ezzel, mint egy ütővel hátralőttem a zuhanó érmét egy a kiadó nyílás hátsó fala felett sunyin megbúvó lyukba. Hallottam, ahogy leesik a többi közé.
Konstrukciós hibáról van szó? Egyszerű anyagtakarékosság? Vagy képesek voltak úgy megszerkeszteni a gépet, hogy a visszajáró pénzt el lehessen veszíteni anélkül, hogy az a kezembe került volna? Tekintsek úgy az egészre, mint vélt vagy valós mohóságom büntetésére? Vagy a gép tulajdonosa mohóságának jutalmára?
egypercesek 