Csendben

Giuseppe – maffiózóként – csak arra vágyott, hogy ha eljön az ideje, csendben, nyugodtan halhasson meg, nem tucatnyi fülsiketítően kereplő géppisztoly záporozó golyói által szétszaggatva. Amikor valóban eljött az utolsó délutánja, egyetlen lövést kapott hátulról – egy hangtompítós fegyverből. (Meg egy másikat persze, a biztonság kedvéért). Barátai úgy emlékeztek az esetre, mint olyanra, ami figyelmességével a könnyekig meghatotta volna Giuseppét, ha a fejlövés késedelem nélküli és irreverzíbilis volta ebben meg nem akadályozta volna.