Az édesanya kénytelen-kelletlen megállt a szobor mellett a kislányával. – Anya, ez micsoda? – kérdezte a gyerek, és a földről egyként induló, de aztán kétfelé váló törzsű bronz fára mutatott, aminek a két szára először eltávolodott egymástól (talán mint egy stilizált termékenység szimbólum? – gy.k. muff), majd egy enyhe csavarral újra összetalálkozott, sőt össze is fonódott, hogy az ég felé tartó útját együtt folytassa tovább.
– Ez egy fát ábrázoló szobor – válaszolta az anya – csak azt nem tudom, minek ábrázolni, amikor ott vannak az igazi fák is. Na, gyere, menjünk.
egypercesek 