A pénztárnál kétségtelenül ki van írva, hogy a kosárból ki kell pakolni az árut a szalagra – nyilván azért, nehogy egy rágó vagy túrórudi lélegzetét visszatartva húzza meg magát a ropis zacskó alatt. Az előttem lévő idős hölgy – szerintem teljesen életszerű és korrekt módon – nem pakolta ki a három zöldbab konzervet és a két doboz tejet, hanem csak megmutatta, hogy nincs alattuk semmi. A pénztáros a felháborodás és a halálos, flegma unalom egy olyan kombinációját fejezte ki arcával, amire csak a szolgáltatási szektorban évtizedek óta dolgozók képesek, és a kosáron belül kicsit odébb taszigált mindent, aztán mondta az árat.
Nekem két dobozos meg egy, a déli zsömléhez szánt, félliteres zacskós tejem volt. Ki is pakoltam őket a szalagra. A rajtuk gyöngyöző pára persze rögtön megfestette a matt fekete felületet. A pénztáros a felháborodás és a halálos, flegma unalom egy olyan kombinációját fejezte ki arcával, amire csak a szolgáltatási szektorban évtizedek óta dolgozók képesek, és odébb taszigált mindent, az ilyen esetekre odakészített ronggyal undorodva letörölte a vizessé vált felületet, aztán mondta az árat.
egypercesek 