Már most át tudom érezni, hogy ha majd nyugdíjas leszek, órákon át fogom nézegetni a növényeimet, külön figyelmet szentelve minden apró változásnak. És amikor az órámra pillantok, és előbuggyan belőlem a költőinek induló, de az addigra a felhalmozott bölcsességem által szónokivá nemesedő kérdés, hogy úristen, már dél van?!, majd azt válaszolom magamnak, hogy na és.
(Vegyük észre a most kibújni készülő új kezdeményt).