A hétköznapi csoda hatásmechanizmusa

A kávéautomata nem mindig fogad el minden érmét. Ilyen esetekben fogom az adott pénzdarabot, és úgy csinálok, mint aki meghajlítja – noha tudom, hogy erre fizikailag nem vagyok képes. Erőfeszítésem hatására azonban (hétköznapi) csoda történik, és a gép jó étvággyal nyeli el a pénzt. Nem tudom, hogy a kezemről rá kerülő zsír, a fém hőmérsékletének megemelkedése, vagy milyen egyéb más tényező áll a hatásmechanizmus középpontjában, de úgy gondolom, hogy pontosan e bizonytalanságra van szükségünk ahhoz, hogy csodáról beszélhessünk. Egyébként alantas trükké silányulna a varázslat.

A hétköznapi csoda hatásmechanizmusa” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. :DD Nálam az szokott működni, ha fordítva dobom be. Ha fejjel ment előtte, akkor írással és fordítva.
    Most biztos jól kiábrándítottalak a csodából. Bocs.

    Kedvelés

  2. Nem, semmi gond. Egyszerűen arról van szó, hogy az én módszerem – ahogy írtam is – csoda, a tiéd viszont “csak” egy ravasz trükk. 😉

    Kedvelés

  3. Nálunk a mágia dívik. Vannak olyanok, akik földhöz vágják, s vannak, akik a gép oldalához dörzsölgetik a pénzt.

    Én bedobok egy másikat.

    Kedvelés

  4. Annak a magyarázatára azért kíváncsi lennék, h. -bár egy papír 200-ast összesen 4 féle verzióban lehet betölteni az Árkád fizetőautomatájába – miért van az, h. az 5. próbálkozásra fogadja el?

    Az egyetlen tippem, h. a kamerás fiúk nézik a mögöttünk felgyűlő sor hosszát.

    Kedvelés

Hozzászólás